A PÁSZTORMŰVÉSZETRŐL

A pásztorművészet a népművészetnek a pásztorokhoz köthető ága, mely elsősorban a pásztorkodás szerszámainak, és a pásztorélet használati tárgyainak művészi megformálásában nyilvánul meg. /Néprajzi Lexikon - pásztorművészet/

A népművészet XIX. századi előretörésével jár együtt a pásztori életformához szorosan kapcsolódó pásztorfaragások kivirágzása, önálló stílussá érlelődése. Ez a művészkedés, bár a népművészet többi ágával közös tőről fakad, a múlt században attól már eltérő utakon jár.

A díszített használati tárgyak, eszközök legnagyobb része a pásztorélet, a pásztorkodás velejárója, s a pásztor az anyagot is környezetében találja.

A pásztor használati tárgyai díszítésének technikája a parasztember készítette eszközökénél változatosabb, a díszítmények pedig a pásztori életformát, a pásztor gondolatvilágát és ízlését tükrözik. A díszített tárgyak és díszítményeik alakulása, változása egyformán szoros összefüggésben van a pásztorkodás, a pásztorélet alakulásával, változásával. Megszűnése sem választható el a régi pásztori életforma, a pásztorkodás régi módjainak megszűnésétől. 

/Manga János: Magyar pásztorfaragások/

Tóth Mihály faragó pásztor 1943.  Manga János: Magyar pásztorfaragások. Corvina. 1972.