SZARUTÁRGYAK

A földművelő, állattenyésztő, pásztorkodó nép elsősorban mint ivó- és tartó- /tároló/ edénynek használta természetes formájában, vagy kisebb hengeres részekre vagdalva - befenekelve, fedelezve - alkalmazta hasonló célokra. Kiegyengetve is számtalan eszközt és díszt faragott belőle. Sok esetben a patákat és körmöket is megmunkálták. /Dorogi Márton: Adatok a szaru népi feldolgozásához/

Elsősorban a használati tárgyak készítésének szükségessége adta a faragó pásztor kezébe a görbekést, vésőt, tűt. Azonban ivótülköt, sóportokot vagy más egyebet faragva nem elégedett meg a puszta használati funkcióval, hanem a faragásban ízlését, fantáziáját, vagy a környezetében látottakat valamilyen formában, mennyiségben megörökítette, egyszóval megpróbálta a tárgyat cifrítani.

Az sem volt ritka, hogy egy-egy faragott tárgy nem használati célra készült, hanem ajándékul: barátnak, pásztortársnak, a faragó jó emberének vagy kedvesének. /D. Varga László: Ung-vidéki szarufaragványok/

Részletesebben: Kanásztülök, kürt; Ivókürt, ivótülök; Fenőkőtartó; Sótartók; Hurkatöltő; Csatok, késnyelek, karikák; Eszközök, szerszámok; Ékszerek