DÍSZÍTÉSMÓDOK TÁJEGYSÉGEK SZERINT
Dunántúl - Alföld - Erdély

Erdély

...bár a magyarlakta területeken különösen virágzott a juhászat, a pásztorok faragtak is, de ebből sosem alakult ki olyan népművészet, mely a helyi parasztfaragásoktól valamiben is eltért volna. Itt napjainkig megőrződött a középkorias-mértanias díszítés uralkodó szerepe. (...) A juhászok juhokat és nem birkákat őriztek a hegyi legelőkön. Ezt a szilajabb állatfajtát nem lehetett kampó segítségével kiszakítani a nyájból, így itt nem is terjedt el a juhászkampó divatja. De egészen más a pásztorkodás életrendje is, így például az esztenás juhlegeltetés nem teszi szükségessé, hogy a pásztor magával hordozza azokat az apró használati tárgyakat, melyeket az ország többi területén a juhászok kénytelenek a tarisznyában, övön magukkal vinni.

Erdélyben tehát nem beszélhetünk oly értelemben pásztorművészetről, mint a többi magyarlakta területeken, olyanról, mely elhatárolódna a parasztfaragástól. A pásztorművészet legtöbb jellegzetes tárgya itt teljesen ismeretlen. /Domanovszky György: A magyar nép díszítőművészete 1. 225-236. o