FENŐKŐTARTÓ

A vizek lecsapolása, a kutak ásása utáni időben a feleslegessé vált ivótülkökből gyakran készítettek sótartókat, fenőkőtartókat.

A fintok vagy tokmány - a kaszakő tartására - szintén formálatlan szarvból vagy megfelelő hosszúságú /25-3o cm/ szarvvégből készült. Akasztót is szereltek rá, melynél fogva a derékszíjon lógott. /Dorogi Márton: Adatok a szaru népi feldolgozásához/

Hogy a szarv hajlatát kiküszöböljék, készítettek szaruból olyan tokmányokat is, amelyeket forró vízben megpuhítottak, majd a fenőkőhöz hasonló formára húztak.

A Hortobágy és a Felső-Tisza vidékén a tülök természetes formáját követő tokmányt karcolással is díszítették, gyakran gazdájának nevét vagy nevének kezdőbetűit vésték bele.

...öblös szélébe lyukat fúrtak, s abba drótból vagy vaslemezkéből akasztót, horgot erősítettek... /Magyar Néprajzi Lexikon 5./