KANÁSZTÜLÖK, KÜRT
Falvainkban még ma is gyakori, hogy reggel, amikor a kanász hajt, tülökjének hangjával figyelmezteti a disznótartó házakat, hogy az állatokat engedjék ki a csordához. Néhány évtizeddel ezelőtt a tülökszó cifrázásától volt hangos a falu.
A kanásztülkök a magyar ökör szarvából készültek. Hosszúságuk elérte a 8o cm-t is. Egyik-másik tülök alsó végét használója még egy fémtoldalékkal is meghosszabbította. Felső végükön, ahol fújták, vagy egy közönséges lyuk volt, vagy pedig a réztrombitáéhoz hasonló fúvóka volt kiképezve. Némelyik kanász a tülök felső végébe a trombitáknál használt rézfúvókát illesztette. A kanásztülköt, illetve a kürtöt a kanász kisebb-nagyobb időközönként néhány másodpercig fújta, amikor az utcán végigterelte az udvarokból kitóduló disznókat.
A kanásztülök a szokásokban is helyet kapott. A kanász sok helyen karácsony estéjén, máshol szilveszter estéjén tülkölve és ostorát pattogtatva járta végig a falu utcáját, s ilyenkor a disznótartó gazdák megajándékozták.
A Vas megyei pásztorok 1649. évi céhlevele szerint a marhapásztoroknak részt kellett venniök az úrnapi körmeneten, majd az oltárhoz kellett járulniok. Ezek midőn végbe menének, mindenik szép böcsületesen a czéhmesterhez menjen - mondja tovább a céhlevél - az czéhmester háza előtt az ő kürtjökkel egyet kürtöljenek...
Bár a kanászok által használt tülkök általában díszítés nélküliek voltak /egyiken-másikon legfeljebb használója nevének kezdőbetűje volt bevésve/, a faragó pásztorok díszített kürtöket is készítettek. Múzeumaink őriznek díszített kürtöket a Tisza felső folyásának vidékéről, Gömörből, Nógrádból és a Dunántúlról egyaránt, arra azonban nincsenek adataink, hogy az ilyen díszített kürtöket a kanászok valóban használták is volna. Ezek vagy a kanász, vagy pedig mások számára - eladásra - készültek dísznek, vagy pedig az erdőkerülők, erdészek, vadászok számára vadászkürtként. Kapoli Antal, a kiváló dunántúli művészkedő pásztor, aki juhász volt, sok, karcolással díszített kürtöt készített, s ezeket következetesen vadászkürtnek nevezte.
A díszített kürtök legszebb spanyolozott példányát a szekszárdi múzeum őrzi. /Manga János: Magyar pásztorfaragások/
id. Kapoli Antal: Kürt. 1943 Domanovszky György: A két Kapoli Corvina Kiadó, Bp. 1983. 9. kép
Az ökör szarvából készíti a kanász a kürtöt. A szarvat tülöknek is hívják, innen a tülkös ökör elnevezés.
A kanász az ökör szarvát megtisztogatja, ecettel, finom hamuval fényesre csiszolja úgy, hogy meglátja benn magát, mint a tükörben. A csucsát levágja s aztán kifúrja a végén; bodzafából csapot farag, a tülök végibe dugja s kész a kürt.
Ha a kürt kiszárad, akkor süket lesz. Ilyenkor teleöntik vízzel, áztatják, hogy hangosabb legyen. A kanász a kürtöt is szeretettel díszíti. /Malonyai Dezső: A magyar nép művészete 3./
A magyar szarvasmarha jóállású szarvait, különösen az ökrökét, természetes formájában használták fel dudának, tülöknek a csürhések, kanászok és csordások. Legjobban a csákó- vagy sugár-állású szarvakat szerették, de méginkább kedvelték a kettős ívben hajló sodrót.
A szarv tövét egyenesre fűrészelték, néha csipkés faragással be is szegték; hogy simább legyen, a bicska élével vagy üvegdarabbal lecsiszolták és fényesítették. A leghegyét levágták, hogy belefújhassanak, a szájhoz igazították, ha került, mustokot is illesztettek bele. Olykor nyakbavető szíjat vagy madzagot szereltek rá. /Dorogi Márton: Adatok a szaru népi feldolgozásához/