ESZKÖZÖK, SZERSZÁMOK

A gondos gazda lószerszámán vagy szekere oldalán lógott egy arasznyi hosszú, hegyesre csiszolt szarvvég. Az útközben megnedvesedett, az esőben megkeményedett istrángcsülköt lazították vele kifogáskor. Hasonló lazító, tágító célokra használták még a magyar racka juh fúrószerűen csavarodó szarvát is.

Fontos anyaga volt a szaru a kovácsoknak is, ha meg akarták edzeni a bárd vagy fejsze élét, megtüzesítve birkaszarvon huzigálták. Forrasztásnál is használták, a megtüzesített pákát birka szarvába nyomkodták. A szíjgyártók széledzője is ebből készült.

Jól és könnyen formálhatóságánál fogva igen alkalmas volt berakásos díszítésre is. A lemezből kifaragott mintákat /virág, állatok, ház, torony, pásztor stb./ ostornyelekbe, botokba rakták be.

Pásztorbotok Manga János: Magyar pásztorfaragások Corvina Kiadó, Bp. 1976. VII. tábla

Ezenkívül még a legkülönbözőbb eszközök készítésére felhasználták: doboz, ráma, árnyél, gomb, pipaszurkáló stb. /Dorogi Márton: Adatok a szaru népi feldolgozásához/

Manapság egyetlen díszítő szerszámjuk /a fazekasoknak - szerk./ a festékcsurrantó tülök, a gurgulyának egy fajtája, a "szalu". Ökörszarvnak a vége ez, amelynek csúcsát kifúrják és lúdtollából vágott csapot illesztenek beléje.
Sebesen jár a cifrázó keze, mert a tülökből folyton csöpög a festék s nincs idő "írásközben" a tétovázásra. /Malonyai Dezső: A magyar nép művészete 1. 211. o./